Közel száz Kárpát-medencei magyar régész vett részt a Székely Nemzeti Múzeumban nemrég lezajlott 7. Erdélyi Magyar Régészeti Konferencián. A háromnapos rendezvényen számos érdekes előadásra sor került, így például dr. Benkő Elek, a budapesti Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézetének tudományos tanácsadója a petőfalvi és zabolai Árpád-kori temetőkkel kapcsolatos újabb kutatásokról számolt be. Ezek eredményei szerint elképzelhető, hogy az első székelyek már a 12. században megérkeztek Háromszékre.
– Kérem, foglalja össze olvasóinknak azt, amit a két temetőről tudni kell!
– Koruk elég pontosan meghatározható, miután feltűnően sok leletet találtak a csontvázak mellett, köztük Árpád-kori pénzérméket is a 12. század második feléből. Vannak szegényebb temetők is az Árpád- korból, ezek azonban gazdagnak számítanak: sok gyűrű, hajkarika, övcsat, pénz lelhető fel bennük, amiket a 12. század végére, esetleg a 13. század elejére lehet keltezni.
Templom nyomát nem tudjuk kimutatni egyik temetőnél sem, ám az üres terület mindkét helyen kirajzolódik, ahova tervezhették a templom építését, amiben esetleg egy kun vagy tatár betörés akadályozhatta meg őket, amely egyben a közösség felszámolását is okozhatta. Az embertani vizsgálatok folyamatban vannak, ám annyi már látszik, hogy két, többségében europid közösség temetőjéről beszélhetünk, ahol kb. 10-15 százalékos elmosódott mongoloid vonás is kimutatható.
– Ki fedezte fel a temetőket, mikor, hány sírt talált?
– Székely Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum valamikori igazgatója fedezte és tárta fel a két temetőt: a Petőfalva-Alsóhatár lelőhelyen 1960-ban, majd 1978-80-ban 237 sír teljes feltárását végezte el, míg a zabolai Tatárhalmon 1969-1970 között egy másik, 192 sírból álló temetőt tárt fel. A kor színvonalához képest szépen dokumentálta a leleteket, ezeket a mai napig meg lehet tekinteni a múzeumban. A leletek alaposabb vizsgálata módosította azt a régebbi vélekedést, hogy ezek a temetők a XI-XII. századból származnak, szerintem valamivel későbbiek.
– Esetleg a honfoglaló magyarok „utóvédjeinek” sírjairól van szó?
– Ez nem valószínű, inkább székelyekre tippelek. Az embertani vizsgálatok (koponyamérések stb.) se mutatnak semmi közeli kapcsolatot más közelebbi területek korabeli (magyar) népességével. A kor kezdetén a székelyek még a nyugati végeken éltek, a nyelvészeti nyomok, történelmi okleveles adatok erre utalnak. A nyelvészek arra is felhívták a figyelmet, hogy nincs egységes székely nyelvjárás. Három nagy nyelvjárással kell számolnunk, a marosszéki, az udvarhelyszéki és a külső medencék – Háromszék, Kászon, Csík- és Gyergyószék – nyelvjárásával. Ezek nyelvi kapcsolatai a Kárpát-medence távoli pontjaira vezetnek: Marosszék Pozsony és Moson megye felé mutat, továbbá az Őrség és a burgenlandi Őrvidék nyelvjárásához kapcsolódik; Udvarhelyszék Baranya, valamint az egykori Valkó megye (Szentlászló, Kórógy, Haraszti, Rétfalu, Eszéktől délre), a keleti medencék nyelvjárása az Őrség és az Őrvidék nyelvével mutat rokonságot. A székelyek több lépésben érték el a mai szállásterületeket.
– Ezek szerint nem valószínű, hogy már a székelyek betelepülése előtt magyarok éltek a mai Háromszéken?
– Nagyobb lélekszámban aligha. A székelyek rengeteg szláv helynevet vettek át. Ha lett volna egy hosszan tartó, masszív magyar réteg a székelyek előtt, akkor ez kevésbé történt volna így, viszont a székely betelepülés korábbra tehető, mint a 13. század, ahogy eddig sokan gondolták. A két temető éppen azt bizonyítja, hogy a székelyek egy csoportja már a 12. században itt volt.
A székelyek keletre telepítése már a XII. század középső harmadában elkezdődött ugyan, de – eddigi ismereteink szerint – a dél-erdélyi Szászkézd környékiek valamivel később, a XIII. század vége felé költöztek a keleti végekre, az így létrejött szék (Kézdiszék) nevében viszont megőrizték korábbi lakhelyük emlékét. A szék ezen a néven (Sedis Kizd) 1427-ben szerepel először oklevélben, bár 1307-ben már találkozunk a „syculus de Kezdy”, 1320-ban pedig a „Siculi de Kezdy” megnevezésekkel. Magyarul 1466-ban fordul elő először „Kyzdy szék” néven. A három szék (Sepsi, Kézdi, Orbai) a XVI. század végén egyesült, létrehozván Háromszéket, egyház-szervezetileg Kézdiszék és Orbaiszék mind a mai napig külön esperességet alkot.
