Vikidál Gyulára rájár a rúd. Egy bulvárlapban a minap azt olvashattuk, hogy személyes holmiját árusítja, és munkát keres, bármilyet, mert nem tudja eltartani a családját. Most pedig egykori zenésztársa, Schuszter Loránd tárta a nyilvánosság elé blogjában a népszerű énekes viselt dolgait. S ez bizony még szomorúbb.
Vikidál ügynökmúltja eddig is ismert volt, maga se tagadta, hogy jelentett zenésztársairól Dalos fedőnéven. Viszont a most bárki számára elérhetővé tett dokumentumok szerint nemcsak jelentett, hanem olyan dolgokat írt le az állambiztonság számára, amelyekkel ártott vagy árthatott. Mert ez bizony nagy különbség. Az önmagában szomorú és nem jó „ajánlólevél”, ha valaki aláírt egy beszervezési nyilatkozatot a kommunista korszakban, de a fő kérdés akkor is az, hogy ezután ártott-e bárkinek. Vikidál Gyula többek között azt írta le jelentéseiben, hogy Schuszter Loránd rendszeresen olvassa a Mein Kampfot, Göring a példaképe, akiről könyvet szándékozik írni. Ezzel kollegáját tönkre is tehette volna.
Az már csak hab a tortán, hogy a Kopaszkutya című filmben kifogásolja a dekadens, nihilista tartalmat, s azt is, hogy a Magyar Ifjúság, valamint az Ifjúsági Magazin többet foglalkozik a „problémás” együttesekkel, tételesen saját bandájával, a P. Mobillal és a Hobo Blues Band-del, mint azokkal, akik „a hivatalos kultúrpolitikának megfelelően dolgoznak”.
Fogas kérdés, hogy kik dolgoztak a hivatalos kultúrpolitikának megfelelően, de egyet biztos tudunk. A Dinamit már megalakulásakor köztudottan ilyen zenekar volt, „állami rockzenekarnak” is titulálták, és a P. Mobil rajongók rendszeresen el is jártak Dinamit-koncertekre, hogy a frontembert, a P. Mobilt anyagi okokból elhagyó Vikidiált az első sorból kórusban árulózzák. Pedig mondanivalójában a Dinamit szövegvilága sem más, mint a P. Mobilé vagy a HBB-é: börtönromantika („Engem ne sajnáljatok”), céltalanság („a világot megváltani nem tudom, és nem is akarom”), generációs ellentétek szítása („az apám bort iszik, és mégis vizet prédikál”, „szüleimnél lakni elképesztő nagy dolog”).
Szomorú leírni, de akkor is tény: „a bűn az csak bűn marad”. Főleg ha lelepleződése után az ember az áldozatok megkövetése helyett azzal henceg, hogy „oroszlánként fog harcolni”. Hogy kik ellen, rejtély marad.
|
