Mielőtt lezavarnánk a pincébe a sommelier-t, hogy hozna már fel egy palacknyit a legjobb Sátó ezerkilencszázvalahányból, mert ünneplésre szólítanak a színezüst harsonák, gondoljuk végig, mit jelent a még ma érvényes, a liberális-demokraták és az RMDSZ közötti egyezség, melyben a tisztségeket az etnikai arányok többé-kevésbé sikerült betartására tettek ígéretet a felek.
Az EMEF-ben is minduntalan előkerülő, egyébként már régebbi koncepció lényege, hogy végre létre kellene hozni egy hosszú távú egyezséget, ami mind a románok, mind a magyarok számára elfogadható lenne, beleértve ebbe elsősorban a helyi közösségek érdekeit, de úgy, hogy kibírja az esetleges szélsőséges média támadásait, és a lakossági arányszám szerint osztani ki bizonyos tisztségeket. A közösségi békét természetesen úgy lehetne fenntartani egy ilyen paktum létrejötte esetén, hogy mindenütt a többség engedne, a kisebbségek javára. Ez mindenütt, ha szabad egy csúnya szójátékkal élnünk, a korlátoltak korlátaiba ütközik, egy ilyen paktumnak legnagyobb ellensége a primitív és befolyásolható tahó. Amiből etnikumtól függetlenül mindenütt van elég.
Pedig, tessék odafigyelni a megfogalmazásra, senkitől sem vesznek el semmit, akinek több járna, az enged, hogy jusson annak, akit az elemi matematika igazságtalanul kizárna az elvileg mindenkinek járó tisztségekhez való hozzáféréstől, ami már rövid távon is frusztrációhoz, de ami a legfontosabb, igazságtalansághoz vezet. Magyarán: a nagy többségű székely megyékben a románoknak kell a matematikai arányszámokhoz képest több tisztséget juttatni, emellett viszont a szórványban ki kell emelni, példa értékűen azokat, akik nem jutnak hozzá nemhogy tisztségekhez, de a tömbmagyarság számára természetes, anyanyelven zajló mindennapokhoz sem.
Úgy tűnhet, hogy egy ilyen paktum elsősorban a szórványt segíti, és a tömbmagyarság veszít ezzel, de kérdésem azokhoz, akik zúgolódnának emiatt, hogy akkor hogyan fogalmaznák meg a magyar közösséget, mint entitást, a szórvány nélkül? Ugyanis mi vagyunk itt a jövendő szórvány, ha a trendeket és a mai hozzáállásunkat összevetjük, és igenis szükség van tisztázni, mit gondolunk arról, hogy közösség. |
