Egyre ismerősebben cseng, és egyre többször fordul elő a megyei sajtóban Zorkóczy Zenóbia kovásznai „szabadúszó” színésznő neve. Magyarország, Ausztria, Németország, Svájc, Franciaország, Belgium, Hollandia színpadjain való szereplés után telepedett haza. Itthoni kultúrotthonokban, iskolákban, templomokban kapnak igazán értelmet a strófák, a legszebb sanzonok is itthon szólnak a legtisztább hangon. Ez persze nem azt jelenti, hogy a színésznő nem tesz eleget a külföldi meghívásoknak – nemrég érkezett haza Kanadából, ahol Székelyföld „kulturális nagyköveteként”, értékeinek népszerűsítőjeként a torontói Magyar Házban tartott irodalmi estet a székelyekről.
Asztalon énekelt, s kikacagták
– Hogyan lett színésznő?
– Gyerekkoromban nagyon szerettem bohóckodni. Az iskolában felálltam a pingpongasztalra, és olasz dalokat énekeltem. Aztán egyszer meghallottam, hogy hátam mögött a társaim kikacagtak, s ez annyira rosszul esett, hogy évekig viszolyogtam a nyilvános szerepléstől. Aztán felső tagozatos elemistaként találkoztam a színházzal, mint élménnyel; akkor beláttam, hogy a színpadon adott a lehetőség, sok mindent meg lehet mutatni anélkül, hogy kinevetnének. Az osztályfőnököm, Gazda József diákszínjátszó csoportot indított, oda iratkoztam be. Azok a szerepek, például Tamási Áron Énekesmadarában Magdó, még ma is elevenen élnek az emlékezetemben.
– A diákszínjátszói tapasztalatok elegendőnek bizonyultak a színészi karrierhez?
– Korántsem. S ez már akkor kiderült, amikor Marosvásárhelyre felvételiztem, s nem vettek fel. Igaz, akkoriban évente egy diák jutott be a színire. A sepsiszentgyörgyi Állami Színházhoz kerültem, majd két évig tagja voltam a gyergyószentmiklósi Figura Színház társulatának. Több főszerepet is kaptam, így felkeltettem a szakmabeliek figyelmét. Rögtön jött is a kritika, jól játszom, de a beszédemmel baj van. Nagyon székelyesen, hanyagul beszéltem, nem ejtettem ki a szóvégeket. Így született az elhatározás, hogy orvosolni fogom a beszédhibámat, s beiratkoztam Lantos Erzsébet logopédus Hangár Hangszín Iskolájába, ahol az alaptantárgy a beszédtechnika volt. Két év alatt sokat javult a beszédem, de nem tudtam Budapesten gyökeret ereszteni. Amúgy végig egy nagy kínlódás volt, mindenféle munkákat elvállaltam, hogy az iskolát tudjam fizetni. Éjszakai műszakban dolgoztam a csokoládégyárban, vagy pelenkát csomagoltam, nappal pedig iskolába jártam. Mindez arra volt jó, hogy rengeteg élettapasztalatra tegyek szert. Sokáig keseregtem a feleslegesen eltöltött évek miatt, hiszen 24 évesen jutottam csak be a Kolozsvári Színművészeti Főiskola színészet szakára, de most úgy vélem, ez csak előnyt jelent a színpadon és az életben is.
A költészet összetartó ereje
– A hőn áhított színészi diploma megszerzése után önállóan vágott neki meghódítani a világot jelentő deszkákat.
– Budapesten érdekes tapasztalatokra tettem szert ezen a téren is. Láttam, hogyan alakulnak az új magánszínházak, ki hogyan érvényesül művészeti téren. S így vettem a bátorságot, hogy önálló, egyéni műsorokkal próbálkozzam. Még a főiskola utolsó évében kolozsvári kollégáimmal, képzőművészekkel, létrehoztam a Laborfalvi Róza Alapítványt, s elkezdtem előadásokat is szervezni. Persze vonzott az is, hogy közös előadásokban szerepeljek, így visszatértem a Temesvári Állami Magyar Színházhoz, ugyanis az egyetemi évek előtt már megfordultam ott magam. Az önálló műsoraimmal igazából akkor kezdtem el teret hódítani, amikor kikerültem Németországba, Münchenbe.
– Így vált majdnem a teljes Nyugat-Európa az Ön színterévé.
– Elsődleges célom az volt, hogy az irodalom, a történelem, a magyar szó erejével összetartsam a magyar közösségeket. Incze-Gergely Katalin zeneszerzővel, aki jelenleg a Kolozsvári Opera karmestere, közösen sanzonesteket is tartottunk. Ez volt a fő foglalkozásom, akárcsak ma is.
– Úgy tudom, három új műsora vár a bemutatásra.
– Az 1956, te csillag már régóta készül, ebben Incze-Gergely Katalinnak köszönhetően ismét énekelni fogok, aztán van a tarsolyomban egy Ady-műsor is, amelyhez viszont Reinitz Béla zenei betéteihez nyúltam. Ezenkívül kész A hajós című gyermekműsorom, legközelebb ezt szeretném színre vinni.
