Nagy sikernek örvend a bikfalvi kultúrházban kiállított Régi bikfalviak nevet viselő fotótárlat, amely az eTransilvania Alapítvány által tavaly megszervezett webvidék versenyére összegyűjtött fényképekből áll. A kutatómunka annyira eredményesnek bizonyult, hogy a fotókat felkutató Bikmakk Kulturális Egyesület tagjai úgy döntöttek, közkinccsé teszik gyűjteményüket.
Lapunknak az egyesület elnöke, Kerezsi János elárulta, a falu lakosai nehezen váltak meg kedvenc képeiktől, melyeknek többsége a XIX. század második, illetve a XX. század első feléből származik.
– Sajnos, előttünk már mások is gyűjtögettek régi fotókat, ám „elfelejtették” őket visszaadni gazdájuknak. Mi ahogy kézhez kaptuk a családi ereklyéket, azon nyomban elektronikus formátumba alakítottuk át, így a tulajdonosok negyed óra múlva visszakapták. Akadtak olyanok is, akik nem voltak hajlandók még ennyi időre sem kölcsönadni a féltve őrzött kincset. Megértjük őket, hiszen Bikfalva régi település, ahová a mai napig eljárnak a brassói „régiségvadászok”, potyalesők, és a szerény lehetőségek arra késztetik a gazdaembert, hogy potom pénzért váljon meg értékeitől.
A 129 fotót számláló tárlatot évekig kiállítva hagyják, és reménykednek, hogy az idő elteltével tovább gyarapodik az állomány. A felvételek válogatása témakörök szerint történt, melyeket maguk a képek szolgáltattak: beállított műtermi, nagycsoportos képek, esküvői képek, gyerekfotók, portrék, katonaképek, első és második világháborús képek, illetve életképek. Az ábrázolt választékos öltözködést látva igazolódik Orbán Balázs megállapítása: „Bikfalva egyike a legcsinosabb székely faluknak, népe igen szorgalmas, munkás, a férfiak nagyrészt posztóruhában járnak, mely szokás a Székelyföldön faluhelyt sehol sem látható, mert másutt mindenütt háznál készült szőrkelmékből kerül ki a nép öltözete, s posztóruhát csak a birtokosok és városi polgárok hordanak”.
A tárlatot bárki megtekintheti, és akkor sem kell visszariadni, ha egy-egy vendég zárt ajtókra talál, hiszen a közeli postán, a Kerezsi-kúrián percek alatt „kulcsra és idegenvezetőre akadnak” az érdeklődők.
