Négy éve honosodott meg Lemhényben a Caritas otthoni idős- és beteggondozói szolgálata. A községben két ápoló gondoskodik arról, hogy a rászorulók – jelenleg 48 gondozottjuk van – emberségesebb körülmények között jussanak segítséghez. Nemcsak sebeket látnak el, vércukorszintet, vérnyomást mérnek, hanem megfürdetik az egyedül élő tehetetlen betegeket, s ha szükséges, a házimunkában is részt vesznek. Jakab Annamária és Kádár Szilveszter tiszta szívvel végzik azt, amit a szervezet a nevében hirdet: szeretetet adnak.
A két fiatal ápolót éppen a 71 éves, három és fél éve ágyhoz kötött András Piroska néni otthonában találtuk, az idős hölgyet fürdették, ugyanis mióta agyszélhűdést szenvedett, nem tud beszélni, és majdnem teljes egészében lebénult.
– Piroska néni nem tud mozogni, állandó ellátásra van szüksége, etetni, pelenkázni kell, ezeket én végzem el – avatott be a részletekbe állandó gondozója, a 60 éves, csomortáni Németh Klára, akit a beteg hozzátartozói fogadtak fel, és immár három és fél éve ott lakik mellette. – Az első két év nagyon nehéz volt, de most már megszoktuk egymást. Három hónapot feküdt a sepsiszentgyörgyi kórházban, ahol csúnya felfekvési sebek keletkeztek az egész testén, és nagyon leromlott az állapota. Jakab Annamária napi háromszor jött kötözésre, és gondozása meghozta az eredményét, a sebek begyógyultak, és a testsúlyát is visszanyerte Piroska.
Jakab Annamária 27 éves, és négy éve, hogy a beteggondozást választotta hivatásként; azelőtt vendéglátóiparban dolgozott, konyhán.
– Feltölt energiával, erőt ad, hogy másokon segíthetek, és semmiképp nem tekintem munkának – vallotta be. – Egész embert igényel ez a hivatás, hiszen betegeink nagy része ágyhoz kötött, olyan, aki csak vérnyomásmérést igényel, alig akad. Minden nap késő délután végzünk, az egyetlen csalódást csak a fizetés okozza, amely épphogy a számlákra elég, egy családot nem tudnék eltartani belőle.
Az összegről egyikük sem nyilatkozik, azt viszont tudjuk, hogy az önkormányzat havi 2500 lejt fizet a központi Caritasnak, a fizetéseket onnan osztják le.
Kádár Szilveszter ugyancsak 27 éves, ő Vajdahunyadon, a Christiana Posztliceális Egészségügyi Asszisztensképző Iskolában végzett öt évvel ezelőtt, majd Magyarországon, Szombathelyen kapott állást egy kórházban. Időközben szakmát váltott, négy évet dolgozott egy nyomdában, amikor úgy döntött, hazatér.
– Sok ága-boga van annak, hogy miért jöttem haza – mondja Szilveszter. – Azért dolgoztam külföldön, hogy pénzt keressek, de attól függetlenül, hogy mennyit keresünk, úgy vélem, vannak dolgok, amit nem lehet megvenni pénzzel. Ilyen az otthon is.
Vidékünkön ritka a férfi asszisztens, főleg ebben a szakmában. Szilveszter novemberben állt be Annamária mellé, aki nyolc hónapig egyedül látta el a feladatot, miután három kolléganője is „kilépett”.
– Ha csak a pénzért csinálod, mint más munkát, jobb, ha nem is fogsz neki – szögezi le Annamária. – A betegek viszont nagyon hálásak, s ezt kapja pluszba az ember.
