– Ön jogi alapokra hivatkozva vitatja a trianoni békeszerződés érvényességét. Mire alapozza ezt?
– A trianoni szerződés nem szerződés volt, hanem diktátum, mert nem volt tárgyalás, s a nemzetközi jogászok egyértelműen azt mondják, hogy ilyen alapon egy szerződés semmis. Az ENSZ-nek is egyik alapelve, hogy minden olyan szerződés, mely kényszer alatt születik, érvénytelen. Ezt nem lehet „visszamenőleg” alkalmazni, de mégis mérvadó minden szerződésnél, s ezt más államok alkalmazzák is. Például a spanyol kormány Gibraltár kérdésében. A mai napig harcol ezért a területért, mert azt mondja, hogy az utrechti szerződés nem volt szerződés, hanem diktátum, Spanyolországot kényszeríttették, hogy aláírja. Bár Spanyolország a történelem folyamán többször elismerte az utrechti szerződést, mégis azt mondják, hogy az semmis. Kína is visszakérte elveszített területeit, a békeszerződést semmisnek tekintette, s vissza is kapta. Hong Kong is ennek alapján került vissza Kínához, nemcsak azért, mert a bérleti szerződés lejárt. Éppen ezért egyértelmű, hogy a trianoni békediktátum is, mely tárgyalás nélkül, s az önrendelkezési jog ellen született, semmis. Sem az Egyesült Államok nem írta alá, sem a Szovjetunió nem ismerte el.
– Van arra esély, hogy újra napirendre tűzzék és felülvizsgálják ezt a döntést? Elsősorban a bűnös nagyhatalmakra gondolok, akik ezt ránk kényszeríttették.
– A politikában nincs lelkiismeret. A nagyhatalmak nem fognak semmit tenni, mert ha valaki bűnt követett el, azt nem fogja egykönnyen elismerni vagy jóvátenni. Most más a helyzet. El van ismerve a törvény által is szavatolt önrendelkezési jog. Magyarország ilyen értelemben világhírű, mert az önrendelkezési jog, az autonómia fogalma itt született meg, 1224-ben, két évvel az Aranybulla után. Az önrendelkezési jog 1966 óta azt jelenti, hogy minden nép megválaszthatja politikai státusát, azt, hogy milyen politikai körülmények között akar élni, s rendelkezni tud politikai és jogi életkörülményei fölött. Ezt a jogi alapot, mint kötelező jogrendszert, minden nemzetközi jogász elismeri, még a románok is, mint Aurelian Cristescu, aki erről könyveket is írt New Yorkban. Tehát attól függetlenül, hogy milyen szerződés született, minden nép megválaszthatja a státusát. Ausztria egyik tartományában volt egy népszavazás, melyben arról kellett döntenie a lakosságnak, hogy Svájchoz akarnak-e csatlakozni. Az eredményt csak azért nem ültették gyakorlatba, mert a svájciak azt visszautasították. Ha Ausztria Olaszországhoz akar csatlakozni, vagy a tiroli tartomány önálló akar lenni, ez mind lehetséges. Tehát nem az a kérdés, hogy semmisnek kell-e tekinteni a trianoni békediktátumot, hanem az, hogy a magyarság ma mit akar.
Mit várhatunk az EU-tól?
– Erdélyből úgy érezzük, a világhatalmak nem fogékonyak az erdélyi magyarság gondjai iránt. Elvileg lett volna-e esély arra, hogy az EU az autonómia biztosításától tegye függővé Románia csatlakozását?
– Elvben igen, de gyakorlatban nem. Ehhez egy olyan magyar kormány kellett volna, amelyik megvétózza Románia csatlakozását, ha az erdélyi és a székelyföldi magyarság nem kap autonómiát. De gyakorlatilag egyetlen nyugati kormánynak sem érdeke, hogy autonómia legyen Erdélyben. Ezt csak a magyar kormány teheti meg, mert őt viszont érinti. Sajnos, az eddigi magyar kormányok sok más, egyszerűbb lépést sem tettek meg. Például meg tudták volna akadályozni Románia felvételét az Európa Tanácsba, ennek ellenére feltételek nélkül támogatták. Ráadásul az RMDSZ folyamatosan azt hajtogatja, hogy szükséges az EU-s csatlakozás, minden feltétel nélkül. Kaptam egy levelet Brüsszelből, Baroso megbízásából (José Manuel Durao Baroso volt portugál kormányfő, az Európai Bizottság elnöke – a szerk.), melyben rámkérdez, hogy miért feszegetjük a magyar ügyet, amikor az RMDSZ kormányon van, van magyar egyetem, a Sapientia, s magyarul lehet beszélni Erdélyben. Tehát nem szabad bízni az EU-ban, hogy onnan nyomás lesz Románia felé. Ha az erdélyi magyarság önrendelkezési jogot akar kivívni, akkor azt csak innen lehet megtenni.
– Hogyan látja, túl „békés” az itteni magyarság? Radikálisabb utat kellene választani?
– Én csak azt tudom, miként gondolkoztak és cselekedtek mások, hogyan volt például Dél-Tirolban. A nép akaratát láttatni és hallatni kell, ami az erdélyi magyarság esetében eddig nem sikerült. A klasszikus önrendelkezési jog érvényesítése volt például Németország egyesítése. Ott minden hétfőn egymillió ember ment az utcára, s azt mondták, hogy mi vagyunk a nép. Ha egymillió ember azt mondja, hogy mi ezt akarjuk, akkor ez a klasszikus önrendelkezési jog érvényesítése. Ezt a világ egyetlen diplomáciája nem tudja megakadályozni. Hasonló példa a kivi, Ukrajnából. Ott a kormányt döntötték meg. A nemzetközi jog érzékeny a markáns akarat-kinyilvánításra. Ha ezt egy nép el tudja érni, akkor azt nem lehet az asztalról lesöpörni. Akkor tárgyalni kell. Egy népnek ki kell mondania, ha akar valamit. Az asztalra kell tenni a programot, a követeléseket, mert helyette senki sem fogja megtenni.
|
