Nagy összefogást!
Egy jelszó, amely mindent elmond, talán semmit sem. Az eszmét a cselekedet hitelesíti, minősíti. A nagy összefogás arra kellene szolgáljon, hogy legalább egy kicsivel többet segítsünk az embertársainkon, azokon, akik rászorulnak erre. A segítség hiánya, a nemtörődömség csüggedéshez vezet, ami kihat az emberek szellemiségére. A körülmények nap mint nap változnak, és ezek a változások felelősséget ruháznak ránk – minden ember igyekezzen úgy alakítani az életét, hogy minél többet tudjon tenni mások érdekében. Valamikor egy ember attól lett híres, hogy mind többet tett az embertársai érdekében, napjainkban az a leghíresebb, aki minél többet képes elfogadni.
Miért van szükség a nagy összefogásra? A szegénység, a vallási- és etnikai hovatartozás megosztja az embereket, nem csupán nálunk, hanem nagyon sok helyen a világon. Sajnos, a szegénység aláássa a társadalom összetartó erejét, az ember rabszolgája saját gyomrának. Azt, hogy Háromszék életszínvonala hol helyezkedik el az országos listán, nem kívánom kommentálni.
A nagy összefogásban szükség van mindenkire. Minden március 15-én együtt sírunk, de másnap már nem együtt nevetünk… Az összefogáshoz bizalom kell, a bizalmat ki kell érdemelni, és ezért szükséges, hogy megismerjük egymást.
Pozsony András, Zabola
Eszméljünk fel!
Ráébredhetnénk, hogy folytonosság nélkül nincs igazi, nemzeti kultúra, sem irodalom, sem képzőművészet, sem színház. Látszik, amióta városunkban nincsen színház, szürke, monoton a kovásznai emberek hétköznapja. Szükségünk van a katarzisra, amit a színház nyújthat. Színházat azért kell játszani, hogy mindaz, amit nem lehet az emberi viszonyokról szavakba önteni, formálni, a színpadon megtestesüljön.
A színház erősíti bennünk a közösségi érzést, műveli a nyelvet, szórakoztat, mélységekbe és magasságokba röpít. Ideje lenne feleszmélni és összefogni, hogy városunkban színház működjön. A fürdőváros arculatához hozzátartozik a kultúra. Bár küzdelmes és hosszú folyamat a megvalósítás, ideje lenne elkezdeni, megoldásokat keresni!
Tóth Mónika, Kovászna
Félelem a vírusoktól
Idős sepsiszentgyörgyi asszonyként folyamatos félelemben élek ezen vírusok miatt. A televízióadásokban látom, hogy inkább az öregek vannak kitéve a fertőzés veszélyének. Ahányszor a vérnyomáscsökkentő gyógyszereimet megyek kiváltani a közeli patikába, látom, hogy egyre több tüsszögő, szortyogó ember zsúfolódik össze a kasszagép előtt. Miért nem világosítja fel valaki őket, hogy betegség esetén ne álljanak sorba orvosságokért, hanem inkább kérjenek meg egy közeli ismerőst, barátot, szülőt, hogy váltsák ki nekik a gyógyszereiket, mert a túlfűtött, kis patikák zárt helyiségeiben betegségüket pillanatok alatt átragasztják ránk, öregekre. Nincs erre valamiféle törvény? Idegesítő, hogy miközben a vírusok tombolnak körülöttünk, felelőtlen emberek lihegnek a nyakunkba, köhögnek, fújják az orrukat. Megpróbáltam más patikába menni, a fél várost átszelve, ám sajnos, ott is ugyanaz a kép fogadott, így be sem mentem. Nem lehet valamit tenni?
Kósa Irén, Sepsiszentgyörgy
Ne oltsanak erőszakkal!
A médiában olvastam, hogy kötelezték a H1N1-es vírus elleni oltást az asszisztenseknek, mivel örökös fertőzésveszélynek vannak kitéve. A lányom nővérke, és borzasztóan fel van háborodva. Igaza is van, hiszen nem birkák, hogy szótlanul menjenek oltásra, netán vágóhídra. Azt olvastam még, hogy abban az esetben, ha nem adatják be az injekciót, fizetniük kell a kezelést, ha megfertőződnek. Ugyanezt mondják a kolleganők is: olyasmiket hallanak, hogy a nagyobb cégeknél a főnökök kötelezhetik az alkalmazottakat az injekció beadatására.
Mi lett a forradalom által kivívott szabadságunkkal? Egyáltalán lehet ilyesmire kötelezni valakit? Nem egyébért kérdezem, de senki egy vak szót sem szól az utóhatásokról, a szérum génmanipuláló erejéről. Kérem, nézzenek utána, és tegyenek valamit, mert mi, a nép, elkeseredve vesszük tudomásul az efféle híreket, és nincs, akihez tanácsért forduljunk.
Kovács Katalin, Sepsiszentgyörgy
